A Jive-nak több afroamerikai elődje volt. Ide tartozott a Lindy Hop, Blues, Swing, Boogie-Woogie, és a Rock & Roll. Ezek az USA-ban honos táncok illetve zenék - melyeket 1940-től az amerikai katonák vittek át Európába - hamarosan bűvöletbe ejtették a fiatalokat. A Jive zenéje gyors, lendületes, fiatalos, melyet az angol tánctanárok formáltak "szalonképessé". 1968-ban ötödikként vették fel a latin-amerikai táncok közé. A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, melynek többféle, egymással rokonságban álló afroamerikai elődje volt. Ezekhez tartozott a harmincas évek elején a Lindy Hop, Blues és a Swing. Ezt követte a negyvenes évek sikertáncai közül a Boogie-Woogie, a Jitterburg valamint a Bebop, s az ötvenes években hozzájuk kapcsolódott a Rock & Roll. E táncformákra jellemző volt - s még ma is az - a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt. A táncokat az USA-ban honos szabad színes stílusokkal fejlesztették tovább, valamint bővítették a koreográfiákat is. Ezeket a táncokat az amerikai katonák hozták át Európába. A táncban lévő szabad mozgásstílus és az akrobatikus dobások a fiatalság körében gyorsan népszerűvé váltak. A háború utáni időszak uralkodó zenei irányzata a Boogie lett, ám a bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját "szalonképessé" tegyék. Így az angol tánctanárok kialakították - valamivel lassabb zenét használva - az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. A tánc helyhez kötött, a lépések többnyire a Rock (ringó lépések) és a Chasse elemeiből épülnek fel. A Jive egy szembetűnően eleven, fiatalos, tréfás, temperamentumos, ritmusos tánc, melyben a párok lépéseikkel a zenei hangsúlyt emelik ki. A Jive a latin-amerikai versenyek egyik legnépszerűbb tánca. A tánciskolákban és a versenyeken is főként a fiatalokat ragadja magával. 1968-ban vették fel ötödikként a latin-amerikai táncok közé.
Zenéje: gyors, lendületes, temperamentumos, magávalragadó, gondtalan, életvidám, fiatalos.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 40-46 ütem/perc
Versenyen 44 ütem/perc

A Rumba eredetét tekintve kubai tánc, melyben kiemelt szerepet kapnak az erőteljes csípőmozgások, s a lírai elemek erotikus elemekkel is ötvöződnek. Odaadást és menekülést fejez ki a hölgynél, udvarlást és önkényt a férfinél. A latin-amerikai táncok versenyében a harmadik bemutatandó táncként szerepel. Zenéje kellemes, lágy, szinkópált, lassú. A klasszikus tánczenén kívül néhány pop-zenére is lehet Rumba lépéseket alkalmazni. A táncot 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni. A Rumba több kubai páros tánc gyűjtőneve. A rumba szó már régóta ismeretes, jelentése "ünnep" vagy "tánc". A táncban lírai mozdulatok keverednek erotikus elemekkel. Ami a zenét illeti, gazdag afrokubai ritmusok jellemzik. Két tánc fejlődött ki ezekből a ritmusokból: a XIX. században a Habanéra és a XX. században a Modern Rumba, melyek egymással szoros rokonságban vannak. A zenét vagy lassan játszották, mint később az Európában népszerű Rumba-Bolerót, vagy gyorsabb tempóban, mint a Rumba-Guarachat-t és a "Kubai Rumbát". A tánc New Yorkon keresztül került át Európába 1930-ban. A "The peanut wendor" volt az első rumbasláger, mely a világot is meghódította. Az első koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek is átvettek. A Rumba az 1931 és 1933 közötti időszakban nem érvényesült igazán, mivel a legtöbben nem tudták, hogy hogyan kell táncolni. Leginkább Foxtrott-lépéseket táncoltak és hozzá csípőmozgást. Új lendületet 1945 után kapott a franciáknak köszönhetően. Velük párhuzamosan az angolok is foglalkoztak a Rumbával. A két "rumbaháborúban" (1956-58 és 1961-63) a Rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. A "Cuban style" - amit az Angliában élő francia Pierre a Mambóból fejlesztett ki - vetélkedett a "Square Rumba"-val, a lassú Rumba-Boleróval, amelyet Franciaországban Lucien David alkotott meg. A "rumbaháború" azzal fejeződött be, hogy egy nemzetközi bizottság eldöntötte, hogy a Rumbát két különböző alaplépésre lehet felépíteni. Végül a "Cuban style" terjedt el, mivel csaknem minden versenypár ezt a szisztémát használta. Ma a tánciskolák is erre a szisztémára építenek. A táncot az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. Sok figurában a nőies csábítóművészet is megmutatkozik. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között. Ennek fontos kifejezőeszközei a csípő- és medencemozgások. A XIX. századi leírásokban szenvedélyes, csábító táncként említik, melyben a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A csípőmozgások a Rumba tipikus elemei. Ezek a nyújtott lábra való súlyáthelyezés eredményeképpen jönnek létre. Fontos, hogy ne tegyünk tudatosan "mű csípőlendítést", ami kevésbé elegáns. A természetes csípőmozgások sohasem tűnnek túlzottnak. Az esztétikus, szép tánc érdekében különböző jazz-elemeket is átvettek a Rumbába. A Rumbát 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni. Azóta a latin táncversenyek nélkülözhetetlen programja.
Zenéje: lágy, kellemes, lassú, szinkópált, visszafogott, tartózkodó. A klasszikus tánczenén kívül néhány pop-zenére is lehet Rumba lépéseket táncolni.
Zenei üteme: 4/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 28-31 ütem/perc
Versenyen 28 ütem/perc

Brazíliából, a riói karneválok hangulatát árasztva vált gyorsan népszerűvé ez a pergő ritmusú, dinamikus zenéjű tánc. Alapformája az ősrégi bantu-néger körtáncból származik, majd Európában variációkban gazdag versenytánccá fejlődött. Karneváli hangulatot idéz, ezért a közönség köreiben is igen népszerű. Ringó és sodró mozgással mintegy hullámozva táncolják a párok. A Samba Brazíliában a zenei élet és a táncos világ meghatározója. A tánciskolák tanítási programjából nélkülözhetetlen, az esetek többségében a haladók koreográfiái közt szerepel. A Samba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az időben ez igen népszerű táncfajta volt, melyet "Semba"-nak hívtak, ami a tipikus csípőmozgásokat jelölte. A bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott. Mindemellett a körtánc is kedvelt volt, melynek középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba névvel jelölték, s mozgást illetve ünnepséget jelentettek. A legnépszerűbb körtánc a "Samba de moro" volt, melyet már a modern Samba elődjének tekinthetünk. A Sambazene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható. Fő hangszerei (dobok, harangok) főként afrikai eredetűek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást. A párok nemcsak a továbbhaladásra ügyelnek tánc közben, hanem az ún. Bounce-mozgások életre keltésére is. Ez a mozgás a boka és a térd segítségével jön létre. Ma a Samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új Samba melódiák születnek. Persze a karnevál nekünk magyaroknak kicsit drága mulatság, de az ilyenkor Rión uralkodó hangulat káprázatos. Sajnos egy-egy ilyen rendezvény évente egy-két halálos áldozatot is követel. Mikor a több százezres tömegből álló menet elindul, kő kövön nem marad, s az emberek gyakran egymást is eltapossák. Viszont a "díszlet" lélegzetelállító. A gyönyörű táj több filmnek adott már otthont. Afrikai és portugál keverékként került 1910-ben Brazíliából Európába a maxixe, amely egy szoros párostánc volt; azonban nem aratott fényes sikert. A versenyprogramokban, 1924-ben és '25-ben merült fel újra ez a brazil tánc Samba néven. Csak a II. világháború után tartozott a Samba a tánczenekarok állandó műsorához. 1948-49-ben egy jelentősen leegyszerűsített formája lett népszerű. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a Sambát, ahol főként a haladó szinten kezdték tanulni a táncosok. A Samba könnyedségével és gondtalanságával kivívta megérdemelt helyét a táncparketten. Jellegzetessége, hogy a párok hullámmozgással haladnak a teremben. A versenyzők ezt a mozdulatot a medence előre- és hátralendítésével valósítják meg. Az európai Sambába az afrikai mozgáselemek is bekerültek. A táncban gyakran szerepelnek ringó lépések, volta-forgások, "hordók", promenádfutások.
A tánc zenéje: közepesen gyors, könnyed.
Zenei üteme: 2/4-es.
Tempó: tudásszint szerint 48-56 ütem/perc lehetséges, versenyen 54 ütem/perc.

A Mambo eredetileg egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett. Az első Mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. A táncban főként a "Merengue-csípőmozgás" érvényesül. Ma a divattánc versenyek egyik nélkülözhetetlen programja. A tánc a Dirty Dancing című film óta még nagyobb népszerűségre tett szert. Zenéje gyors, sodró és szinkópált. Jellemző rá az erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos vonás is. A Mambo kezdetben egy afrokubai zene elnevezése volt. A szó a vallási fogalomkörből származott és szent cselekedetet jelentett, azonban több nép gyülekezés és társalgás jelentésben is ismerte. A dobokat régen szent eszközöknek tekintették és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben ezek a szent eszközök beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ezt a poliritmikus szórakozást - azaz, hogy mindegyik zenész a saját ritmusát játszotta különböző hangfekvésben - nevezték Mambonak. A modern Mamboban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első Mambo ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. 1944-ben megjelenő Mamboja minden slágerlistán szerepelt. A sok afrokubai tánczenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a Mambo stílusban. A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai Jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása - a 2. és 4. ütésen - nyűgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a Mambo zenéjébe is átvitték. Az adott ritmusokhoz igazodott a tánc is. Visszatértek az eredeti kubai lépésekhez, s ez szolgált alapult a Rumba angol szisztémájához. A Mambo technikája és kivitelezése körül a háború után teljes volt a zűrzavar. Végül utódjaként a lassabban játszott Cha-Cha-Cha érvényesült, és Angliában a "Cuban Style" a Rumbában maradt meg. A Mamboban, ellentétben a Rumbával és a Cha-Cha-Cha-val, úgynevezett "Merengue-csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő nem a táncoló lábakkal egyidőben, hanem késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra kell átvinni. A lábmunkával kell a "zárt térdekkel" történő állandó mozgást fenntartani. Súlyáthelyezés segítségével a lábat, illetve a térdet minden lépésnél könnyedén kinyújtjuk. A figurák szabadon mozognak a térben, azonban viszonylag helyhez kötöttnek hatnak. A Mambo nincs úgy átkoreografálva, mint a versenytáncok, hanem formájában szabadabb, és kecses lezserséggel bájol el minden nézőt és táncost. 1987-ben - évtizedekig tartó elfeledettség után - egy filmhullám kapcsán tért vissza a Mambo a köztudatba, s elsősorban a fiatalság körében hódított. A "Dirty Dancing" című amerikai filmsiker nyomán, táncláz tört ki. A fiatalok leírhatatlan lelkesedéssel és óriási szenvedéllyel kísérelték meg érvényre juttatni a Dirty-Dancing-Look-ban a Mambo erotikus stílusát mind a táncparketten, mind a táncversenyeken, mind a divatban. A Mambo erotikus és túlfeszített, de temperamentumos és játékos is. A "Dirty Dancing", valamint egy rákövetkező másik táncfilm a "Salsa" az ötvenes évek Mambojának és a modern Salsa-mozgásoknak erotikus-latin keverékével lelkesített. A tánc ritmusának interpretálása a mellkasban és a csípőben létrehozott izolációval, valamint rengeteg gyors forgással és élénk karmozgással történik. Zenéje a Sambához, lépései viszont a Rumbához hasonlítanak, ezért a Mambonál Rumba Swingről beszélhetünk. A Mambo manapság divattáncként ismeretes. A divattáncversenyek egyik legnézettebb programja. A vérpezsdítő zene és tánc általában igen nagy tetszést arat a közönség körében is.
Zenéje: gyors, sodró, áradó, heves és ritmikusan bonyolult a különböző ritmusok kereszteződése és összekapcsolása miatt, feszültséggel teli, szinkópált, a Sambához hasonló.
Zenei üteme: 4/4-es.

A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető. A tánc első virágkora az 1954 és 1958 közötti évekre datálódik. A Rock & Roll három nagy zenei irányzatból fejlődött ki: a jazzből, country & westernből és a rhythm & bluesból. Ezzel egyidőben a "zenei ipar" is fejlődött. 1954-ben jelent meg az amerikai piacon a Chords nevű fekete csoport lemeze, az Sh-Boom. Néhány zenetörténész ezt a lemezt tekinti az első "roki" slágernek. A Rock & Roll királya kétségtelenül Elvis Presley volt. Ma a Rock & Roll a tánciskolák egyik legnépszerűbb tánca. Az akrobatikus Rock & Roll versenyeket a divattáncok versenyei között tartják számon. Dunaújváros évek óta a leghíresebb divattáncverseny-színhelyek egyike. A Rock & Roll - zenéjét és ritmusát tekintve - nemcsak a legviharosabb táncok egyike, de egy egész irányzat születése is neki köszönhető. A tánc önállósíthatta magát végül azok számára is, akik azt korábban vadul elutasították. Wolfgang Steuer müncheni tánctanár - aki az Általános Német Tánctanár Szövetség alelnöke, valamint az első szaktanárok egyike - gondoskodott arról, hogy a professzionális táncosok és az első Rock & Roll amatőrök által közösen kidolgozott új figurák, illetve a tánc alap- és akrobatikaformáinak korlátozásai mielőbb közkinccsé váljanak. A Rock & Roll első virágkora az 1954 és 1958 közötti évekre datálódik, habár ekkor még alig különböztethető meg az akkori rhythm & bluestól, melynek oka az, hogy a tánc három nagy zenei irányzatból fejlődött ki: - a jazzből, ami a tipikus Shuffle-ritmust hozta - a country & western stílusból, amit csaknem kizárólag fehérek játszottak - a rhythm & bluesból, Amerika déli államainak afroamerikaiak által játszott zenéjéből. A fajok elkülönítése sokáig megakadályozta e különböző stílusirányzatok kölcsönhatását - legalábbis hivatalosan. A rhythm & blues a 40-es és 50-es években a "fekete" szórakoztató zene szinte minden kifejezésformájának gyűjtőmedencéje volt, miközben a 40-es évek swing- és jazzelemeit is magába olvasztotta; kiváltképpen a boogie-woogie-éit, amely egy jazzel rokon blues piano stílus. Eltekintve attól, hogy a rhythm & blues esetében a feketék tánczenéjéről van szó, a fehérek számára főleg a használt szexuális metaforák voltak elfogadhatatlanok. Kampányt indítottak azon disk jockeyk ellen, akik hasonló zenéket szolgáltattak, ám ennek következtében a fiatalok körében egyre nőtt az érdeklődés a "tiltott" zene iránt. A rhythm & blues letisztult formájában került kapcsolatba a fehérek country & westernjével, ami aztán Rock & Roll-ként vált ismertté. Ezt a zenét egyre több "fekete" rádió játszotta, sőt a "fehér" adók is egyre szívesebben sugároztak ilyenfajta számokat. A fehér zenészekre is nagy hatással volt a Rock & Roll ritmus, s ez beindította a zenei ipart. Chuck Berrytől a Maybellene volt az első olyan szám, amely fekete zenésztől származott, s cover-verzió nélkül is megtalálta az utat a slágerlistára. 1954-ben jelent meg az amerikai piacon a Chords nevű fekete csoport lemeze, az Sh-Boom. Néhány zenetörténész ezt tekinti az első Rock & Roll slágernek, amely mély felháborodást váltott ki az idősebb generációból. Ez a kritika és a fiatalok belőle eredő tiltakozása egy új lendület kezdetét jelentette. A rhythm & blues "kiélezett" formája, a Rock & Roll, a felnőttek világa elleni tiltakozásként fejlődött ki, melyhez inkább Perry Como vagy Frank Sinatra szórakoztató zenéje állt közelebb. Abban, hogy a Rock & Roll nagy áttörést hozott, szerepe volt Alan Freednek is, aki magát a rock atyjának nevezte. Rádióműsorai zárásaként énekelt, pl. azt a részt, hogy "Rock, rock, rock everybody - Roll, roll, roll everybody". Ez a szóösszetétel Freed találmánya volt, és segített a Rock & Roll-t új alapokra helyezni. Az 50-es évek végén Alan Freed a Rock & Roll elleni kampány áldozata lett. Amikor az egyik általa szervezett rendezvény töréshez vezetett, Rock & Rollal való felbujtással vádolták meg, s nem sokkal később belekeveredett egy megvesztegetési botrányba is. 1964-ben egy jelentősebb adócsalás miatt ismét bíróság elé állították. Freed megtört emberként halt meg 1965-ben. A zeneipar már az 50-es években rájött arra, hogy a Rock & Rollban mekkora üzlet rejlik. A népszerűsítés érdekében külön filmet is készítettek a Rock & Rollról. Ebben az időben születtek a következő filmek: "Rock around the clock", "Rock, rock, rock" és "Don't knock the rock", melyekben még Alan Freed is játszott. E filmek a zenéből és a táncból éltek. A foxtrottal vagy a walzerral összehasonlítva forradalmi volt az új táncstílus akrobatikája. Világi és egyházi intézmények próbálták meg tiltással megtörni az ifjúság Rock & Roll iránti érdeklődését. 1954. április 12., a "Rock around the clock" c. szám stúdiófelvételének napja a rock születésnapjának tekinthető. A Bill Haley-ről szóló hasonló című filmmel, annak zenéjével és a filmben mutatott tánccal a Rock & Roll végre hivatalosan is megszületett. A "Rock around the clock" lett az első, valóban nemzetközi formátumú Rock & Roll sláger. A Rock & Roll legfontosabb alapító zenészeinek számít Chuck Berry, Fats Domino, Buddy Holly, Little Richard és Bill Haley; azonban igazán egyik sem tudta átvenni a fiatalok bálványának szerepét. S ekkor eljött Elvis Presley ideje. Elvis, a fekete hangú fehér énekes, az ifjú szívek csábítója polgárpukkasztó, izgató csípőmozdulataival és utánozhatatlan énekével célba talált. A zene fejlődése érdekében ugyan édeskeveset tett, de mint előadó, énekes és egész generációk bálványa mégis utolérhetetlen maradt. A Rock & Roll másik nagy slágere lett az "At the Hop" című, amelyet Danny & The Juniors szerzett. Ez a szám 7 héten keresztül vezette a slágerlistákat. A Rock & Roll függetlenül attól, hogy régi vagy új zenére szól, ma is - mint hajdanán - lelkesíti az ifjúságot, és az 50-es évek Rock & Roll-generációját is újra lázba hozza. A zene és a tánc is megtalálta helyét. A tánc társaságképes lett. Alig találni olyan tánciskolát, amely nem indít Rock & Roll kurzust. A szabadidős szórakozás mellett a tánc teljesítménysporttá is fejlődött, melyben ma már helyi, nemzeti és nemzetközi bajnokságokat is rendeznek. A Rock & Roll versenyek ténylegesen a 70-es években kezdődtek. Az akrobatika, kápráztatás és temperamentum mellett sportos jelleget is tükrözött, s ez megfelelt az ifjúkori dinamikának. A svájci René Sagarra hozta át Németországba a 70-es évek elején a Rock & Rollt a rá jellemző ugrálós lépéssel. A németországi Rock & Roll Szövetség a világ egyik legnagyobb Rock & Roll szövetsége. Nemzeti és nemzetközi vonatkozásban 1985 óta táncolnak együtt amatőrök és profik a legmagasabb szinten a 4 osztályban. A legalsó osztály a D, azután jön a C, B, A. Az A osztályban az akrobatikus figuráknak szinte semmi korlátjuk nincs. Rendeznek még Rock & Roll formációs versenyeket tanuló és ifjúsági kategóriában is. Az alaplépés a zene ritmikus interpretációja. A Rock & Roll táncnál különféle alaptechnikáról van szó: a 4-es, 6-os, 8-as vagy 9-es alaplépésről. A leggyakoribb alaplépés a 6-os, a 9-es pedig a legsportosabb és legnehezebb formája a táncnak, amely rendkívül sok erőt és jó kondíciót követel, mivel itt ugrólépésről van szó. A 8-as alaplépést már ismerjük, a latin táncok ötödik táncaként, és ez a Jive. A Rock & Roll jellemzője a gyors, lendületes zene. A tánciskolák egyik legkedveltebb tánca. Ma az akrobatikus Rock & Roll külön réteget képez a divattánc versenyeken. A versenyzők az elő- és középdöntőben saját zenére táncolhatnak, míg a döntőben már a helyszínen kapják a zenét, amire a kürt bemutatják. Egy-egy ilyen Rock & Roll verseny óriási sikert arat a közönség köreiben.
Zenei üteme: 4/4-es
Tempó: tudásszint szerint váltakozhat - kezdő szinten ajánlatos lassabb zenét választani, igazán a 40 ütem/perc lenne az ideális - versenyeken 48 ütem/perc